Miért hiszi a 7 éves, hogy a magasabb pohárban több a víz?

Képzeljünk el egy egyszerű jelenetet!

Egy kisfiú előtt két egyforma pohár áll, bennük ugyanannyi víz. Ő is látja, hogy egyforma a mennyiség. Ezután az egyik pohár tartalmát átöntjük egy magas, keskeny pohárba.

– Melyikben van több víz? – kérdezzük.

A kisfiú habozás nélkül rávágja:

– A magasabb pohárban!

Pedig pontosan ugyanannyi vizet öntöttünk át.

Butaság? Egyáltalán nem. Sőt, ez a válasz sokat elárul arról, hogyan gondolkodik a gyermek, és arról is, hogy miért nem várhatjuk el tőle ugyanazt a logikát, erkölcsi érzéket vagy problémamegoldást, mint egy felnőttől.

A gyerek nem „kis felnőtt”

Sok konfliktus forrása, hogy a felnőttek gyakran úgy tekintenek a gyermekre, mintha ugyanúgy gondolkodna, mint ők – csak kevesebbet tudna. Pedig a valóság más. A gyermek gondolkodása nem hiányos felnőtt gondolkodás, hanem egy sajátos világ, saját szabályokkal.

A kisgyermek például könnyen elhiszi, hogy a Nap azért süt, hogy világos legyen, vagy hogy a felhők „követik” őt az úton. Ezek az úgynevezett gyermeki magyarázatok teljesen természetesek ebben az életkorban.

A világ közepe: „én”

A 2–7 éves gyermek gondolkodásának egyik legérdekesebb jellemzője az egocentrizmus. Ez nem önzést jelent.

Egyszerűen még nehezen tudja elképzelni, hogy mások másképp látják ugyanazt a helyzetet.

Ezért fordulhat elő, hogy:

• elbújik úgy, hogy ő nem lát minket, és azt hiszi, mi sem látjuk őt;
• megsértődik, mert szerinte nyilvánvaló volt, mire gondolt;
• nem érti, hogy testvére miért sír ugyanazon a helyzeten, amin ő nevet.

A szülő ilyenkor gyakran azt mondja:

– Hát ezt nem hiszem el!

Pedig valójában fejlődéslélektani szempontból minden rendben van.

A nagy fordulat: amikor a gyermek „kinyitja” a gondolkodását

Az iskolakezdés környékén valami különleges történik.

A 7–11 éves gyermek egyre inkább képes több szempontot figyelembe venni egyszerre. Megérti, hogy a magas pohárban nem feltétlenül több a víz, tud kategorizálni, rendszerezni, sorba rendezni dolgokat.  Talán ezért is olyan látványos sok első osztályos fejlődése.

A gyerek, aki tavaly még csak érzések alapján döntött, ma már szabályokat keres, rendszerez, összefüggéseket fedez fel. Nem véletlen, hogy ebben az életkorban az iskolai teljesítmény is egyre fontosabbá válik számára.

„Nem én kezdtem!” – Az erkölcs fejlődése

Az erkölcsi fejlődés legalább olyan izgalmas, mint az értelmi fejlődés. Képzeljük el ezt a helyzetet:

Két gyermek tör össze bögrét. Az egyik véletlenül ötöt tör össze, miközben segíteni próbált.

A másik szándékosan eltör egyet dühében. Melyik volt rosszabb?

A kisebb gyermek gyakran azt mondja:

– Az, aki ötöt tört össze.

Miért?

Mert számára a következmény a fontosabb, nem a szándék. Ez a heteronóm erkölcs jellemzője. A szabályokat külső tekintélyek adják, és az számít, mi lett az eredmény.

Később azonban változik a helyzet. A nagyobb gyermek már figyelembe veszi a körülményeket, a szándékot, az enyhítő tényezőket is. Megérti, hogy a szabályok nem kőbe vésett törvények, hanem emberek közötti megállapodások.

Miért olyan fontosak a játékok?

Sokan azt gondolják, a játék csupán szórakozás. Valójában a játék a gyermek egyik legfontosabb „tanterme”.

A szabályjátékok során tanulja meg:

• a fair playt,
• az együttműködést,
• a vereség elfogadását,
• a szabályok jelentőségét.

Érdekes, hogy 7 éves korban még bizonytalan a szabálytudat, 10 éves kor körül már megérti, hogy a szabályok közös megegyezésen alapulnak, később pedig maga is részt akar venni a szabályalkotásban.  Aki látott már gyerekeket focizni az udvaron, pontosan tudja, mennyi „erkölcsi vita” zajlik egyetlen leshelyzet körül.

Mit üzen mindez a szülőknek és pedagógusoknak?

Talán a legfontosabb üzenet ez:

A gyermek viselkedését nem mindig rossz szándék, lustaság vagy dac magyarázza. Sokszor egyszerűen ott tart a fejlődésben, ahol éppen tartania kell.
Amikor egy elsős szó szerint értelmez egy utasítást.
Amikor egy óvodás nem tud más szemszögéből gondolkodni.
Amikor egy nyolcéves mereven ragaszkodik a szabályokhoz.

Ezek gyakran nem problémák, hanem fejlődési mérföldkövek.

Talán éppen ez a gyermeknevelés egyik legszebb része: figyelni, ahogy a gyermek fokozatosan felfedezi, hogy a világ nem csak körülötte forog, a szabályoknak oka van, és az igazság néha sokkal összetettebb annál, mint elsőre látszik.

A magas pohárban pedig nem mindig van több víz.